Összességében a lakosság kb. 10%-át érinti. Az előfordulási gyakoriság nagy mértékben változott azáltal, hogy a mai modern egészségügyi ellátások során , szinte minden beteg esetében végeznek hasi ultrahang vizsgálatot, mellyel a kő, vagy a kőbetegség következményi könnyen felfedezhetők. A nyugvó vesekövek egy része ellátást nem igényel, ugyanakkor a mozgó, vagy éppen „ megindult „ és elzáródást okozó kövek igen súlyos panaszokat okozhatnak.
Mint azt említettük a diagnózis felállításában nagy szerepe van a vesék illetve a húgyutak ultrahangos vizsgálatának. Vagy a kő, vagy az elzáródás következményei jól vizsgálhatók. Távozóban lévő vesevezeték kő esetén, szükség lehet röntgen vizsgálatra a kő helyzetének és méretének meghatározásához.
Kezelés: a panaszokat okozó kövek nagy része spontán távozik. Természetesen a távozásig eltelt időt nehéz előre meghatározni, de a kisebb, sima felszínű kövek kiürülése görcsös panaszok mellett gyakori jelenség. A görcs egyben jót is jelent, hiszen jelzi, hogy a vesevezeték igyekszik a követ lefelé préselve kiüríteni. A távozásig nagyon fontos a megfelelő fájdalomcsillapítás. Egyéni variációt mutathat, hogy elegendő-e szájon át szedhető gyógyszerekkel ezeket a panaszokat megszüntetni, vagy a beteg vénásan adott görcs és fájdalomcsillapítót igényel. Amennyiben a görcs nem csillapítható, vagy szövődményként láz jelentkezik, mindenképp kórházi kezelést igénylő állapot áll elő.
Távozásra nem alkalmas kövek esetében alkalmazott eljárások :
ESWL- ambuláns/ egynapos ellátás keretében alkalmazott kezelés. Lökéshullám terápia, mellyel a kő felaprózódik. A képződött darabokat a beteg rendszerint panaszmentesen ki tudja üríteni.
Ureteroscopia: speciális endoszkópos műszerrel végezett kőeltávolítás, mely 1-2 napos bentfekvést igényel.
Percutan kőeltávolítás: a bőrön át a veséig képzett csatornán át történő kőeltávolítás, mely nagy méretű vesekövek esetén jön szóba. A bentfekvés rendszerin 3-4 napot vesz igénybe.
